Látószög blog

Schmidt Mária blogja
Tovább a tartalomhoz Ugrás a lábléchez

Blog bejegyzések listája

  • MAZSIHISZ és Jobbik: egy furcsa pár

    Neil Simon nagy sikerű, megfilmesített komédiáját eredetileg két férfi játszotta, de újabban nők is előadják, talán már travik is. Magyarországon, alig több mint egy évvel a választások előtt egy vallási szervezet, a MAZSIHISZ, és a legnagyobb ellenzéki párt, a Jobbik próbálja a két szerepet. Vezetőik, Heisler András és Vona Gábor láthatóan bíznak abban, hogy ugyanakkora sikert aratnak majd, mint egykor Oscar szerepében Jack Lemmon és Felixként Walter Matthau. Kettőjük gátlásokkal terhelt közeledésének nem egy manhattani lakás, hanem a magyar média a színhelye, és időnként közvetítők révén zajlik, egészen meglepő orgánumokban. Legutóbb a Jobbikhoz közel álló Alfahír portálon, mely eddig az agyament antiszemita uszításban jeleskedett, méltó utódjaként a Kuruc.info-nak.

  • „A hagyomány az embernek visszaadja önmagát”

    Hamvas Béla életvitele és következetes írói magatartása a vörös diktatúra évtizedei alatt éppoly kivételes, mint '56-ról vallott nézetei. A százhúsz éve született Hamvas Bélát, a XX. század egyik legnagyobb magyar gondolkodóját a dogmatikus kommunista kultúrpolitikai hallgattatta el, hosszú éveken át raktáros és segédmunkás volt Tiszapalkonyán, tartása azonban mindvégig megmaradt.
  • Háború van-e már?

    A világtörténelem kényelmetlen igazsága a háború, amelyről felelőtlenség tudomást nem venni. Aki gyáva hadat üzenni, arra ítéltetik, hogy örökké háborúzzon.
  • „Szerettem volna becsületes lenni”

    „Jézus neked megbocsát” – kezdi híres-hírhedt Marx című versét Derzsi Sándor költő, a fordulat évében. Ígéretes tehetség volt, akinek irodalmi pályáját kettétörte a kommunista diktatúra embertelensége, s akibe hiába próbálták beléfojtani a szót, a börtön vagy az elmegyógyintézet rácsai mögött is mert tisztességes, bátor és tántoríthatatlan maradni.
  • Romzsa Tódor, a vértanú püspök

    A nagyközönség számára a Kárpátaljai Nagybocskó városkája talán nem mond semmit. Az évszázadok során nem számított ismert helyszínnek, hisz sem török kori csaták, sem Habsburg-ellenes összeesküvések, sem pedig a reformáció korának viharos ütközetei nem zajlottak a környékén. Ennek ellenére a XX. századi történelem viharai mégis feltették a jelenleg majd tízezres városkát a térképre, igaz, két ellenkező előjellel. A város egyik szülötte, Korvin Ottó ugyanis a Tanácsköztársaság egyik legvéreskezűbb hóhéra lett, míg másik szülöttje Romzsa Tódor, Istennek ajánlva életét, a reá bízott nyáját el nem hagyva szolgált mindhalálig.
  • Felhagytak minden reménnyel

    A baloldal, élén az új üdvöskékkel, a momentumos fiatalokkal, nagyot ment az olimpia ellen. 260 ezer aláírást gyűjtöttek azért, hogy Magyarország ne lehessen Párizs illetve Los Angeles kihívója. Arra most nem vesztegetnék szót, hogy a magyar pályázat ellehetetlenítése mennyire előnyös a két másik város számára, mert ez a napnál világosabb. Azzal a nyilvánvaló ténnyel sem kívánok foglalkozni, hogy ennek a „sikeres” akciónak, és ennek az új, a teljes ismeretlenségből hirtelen felbukkanó szervezetnek kik a finanszírozói és miért, mert azt is tudja mindenki, hogy ingyen nem állnak ezrek metsző hidegben, hetekig az utcán. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a vidékjárás is pénzbe kerül, benzin, szállás, elmaradt kereset, már ha az aktivistáknak van polgári állásuk, ahogy azt civilek esetében minden jóhiszemű ember feltételezi.
  • Sakálüvöltés Budapesten

    A venezuelai hegyvidék Michalena nevű kisvárosában 1949 őszén született csecsemőnek anyja hiába akart keresztény nevet adni, kommunista jogász apja akarata diadalmaskodott: a nagy forradalmárról, Leninről nevezték el az újszülöttet, akinek kalandfilmbe illő életútja a dél-amerikai hegyektől London, és a Közel-Kelet érintésével a párizsi Sorbonne-on, illetve a budapesti Rózsadombon át, Szudánig vezetett. A hetvenes és a nyolcvanas években a világ számos titkosszolgálata igyekezett megtalálni az időközben férfivá cseperedő fiút, aki nem rettent meg a robbantások, a géppisztoly kelepelés és a csikorgó autógumik hangjától, sőt ellenkezőleg: életformája lett a gyilkolás. A férfit Carlosnak hívták.
  • A nadrágtartógyáros és a szilencium esete

    „Én már születésem napján exlex voltam…” – mesélte saját magáról egy interjújában Tersánszky Józsi Jenő. Bátran állíthatjuk, ez később sem változott. Tersánszky világéletében fura figura volt, egy igazi Kakuk Marci, aki nem hagyta magát begyömöszölni az ’50-es évek hivatalos szocreál ideológiájába és nem volt hajlandó megrendelésre írni. Azaz mégis: Rákosi elvtárs 60. születésnapjára készülő Nagy Köszöntő Könyvbe hogyhogy, hogyhogy nem, remek novellát kanyarított egy kövér, kopasz emberről, aki nadrágtartókat gyűjtött és abban nézegette magát a tükörben. A gúnynovellában nem volt nehéz Rákosi elvtársra ismerni, ennek a következő pár évben aztán meg is lett a következménye.
  • A nyitott társadalom és a liberális forradalom

    Ezt a címet a CEU (Central European University) rektorától kölcsönöztem. Mint ahogy az írás egy része is az ő előadásának ismertetésére vállalkozik, azzal a céllal, hogy a magyar nyilvánosság képet kapjon arról, milyen társadalom-átnevelő, átalakító szándék mentén tevékenykedik a Soros György által alapított és pénzelt Közép-Európai Egyetem, illetve a mögötte álló Open Society alapítvány, amelynek leágazásai behálózzák az egész világot és mindenhol beleszólást követelnek maguknak a politikai és gazdasági élet irányításába.
  • A GULAG sápadt tébolyának hírhozója

    „Minden, ami jön, csak ráadás.” Ennek a mondatnak a szellemében kezdett új életet negyvenévesen Karig Sára költő, műfordító, aki több mint hatévnyi kényszermunkatábor után térhetett haza Szibériából. A vorkutai kegyetlen körülmények, a fagy, az éhezés nem törte meg a lelkét: Karig Sára verseket írt a táborban, hazatérve pedig egyszerűen megmutatta, hogy az átéltek után hogyan lehet még emberként élni.
  • „Játék és titok, irgalom és megrázkódtatás volt életének négy angyala.” – a megfejthetetlen Szerb-legenda

    „»E sorok íróját gyerekkorától kezdve semmi sem érdekelte annyira, mint a történelem«– közli legutolsó könyvében. Ez a vallomás megmutatja, miért vizsgálta mindenütt és minden korban az egyes emberek arcát. Mert az egészet óhajtotta megpillantani. (...) A hétköznapok és a csodák világát kettéválasztotta, de hétköznapok csodáit mutatta fel.”– írja Devecseri Gábor Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára című könyvének, második, 1946-os kiadásának előszavában. Szerb Antal íróról, irodalomtörténészről, a magyar szépirodalom egyik legműveltebb, legszellemesebb írójáról vallott így Devecseri Gábor, az „esszéíró nemzedék” tagjáról, akinek enciklopédikus műveltsége a magyar szellemi örökséget oly szervesen tudta kapcsolni a világkultúrához. A Magyar irodalomtörténet és A világirodalom története című könyvek szerzője, számos remek novella és regény alkotója csupán 44 évet élhetett. 1945. január 27-én a balfi munkatáborban egy puskatussal agyonverték.
  • A Néma Láthatatlanok

    1939 őszén az akkori világ két legkegyetlenebb diktatúrája titokban megállapodott Lengyelország teljes okkupációjáról. A meglepetésként ható német, és a két héttel későbbi szovjet támadás után a lengyel állam újabb tragikus megpróbáltatások elé nézett: lakosainak deportálása Szibériába, a náci haláltáborok megnyitása, a katyń-i erdő halálsikolyai, majd az ezt követő brutális kommunista diktatúra határozták meg a következő évtized mindennapjait. Ebben a kétségbeesett, reményvesztett időszakban kezdték meg működésüket a Néma Láthatatlanok, akik létezéséről csak 1989 után értesült a szélesebb közvélemény.
  • A Szabad Kossuth Rádió

    Szovjet katonák két fiatalembert terelnek a Parlament folyosóján, nem durván, de határozottan. A vörös kókuszszőnyegre nem léphetnek. Az egyik odasúgja társának: úgy látszik, nem akarják, hogy összevérezzük a szőnyeget. Aztán elérik a bejáratot, és a szovjet katonák kilökik őket az utcára: davaj, pasli damoj! Menjenek haza! Így ért véget a Szabad Kossuth Rádió működése – emlékszik vissza Tóbiás Áron, aki rádióriporterként mindvégig ’56 tűzközelében volt, s a Szabad Kossuth Rádió egyik szerkesztőbizottsági tagjaként első kézből tájékoztatta az országot. A Szabad Kossuth Rádiónak 1956-ban azonban csak pár nap jutott…
  • Az angol Schindler

    Amikor a fiatal, bohém, alig harmincéves londoni bróker, Nicholas Winton egy barátja kérésére a svájci Alpok helyett az addigra megkopott fényű Arany Prágát választotta, nem gondolta, hogy neve örökre bekerül a történelemkönyvekbe. A napsütötte svájci lejtők helyett a nácik által fenyegetett csehszlovák főváros zsidó gyermekeinek megmentésére fordította energiáját, pénzét, idejét. A Jóisten cserébe igen hosszú, boldog élettel ajándékozta meg az embermentő bankárt.