A Szabadság Háza
Október 22-én nyílik Békéssámsonban a Szabadság Háza, amely az 1950-es évek első felének legjelentősebb hazai antikommunista ellenálló szervezetének állít emléket.
Blog bejegyzések listája
-
-
Digitalizált erőszak
Az antik görög mitológia szörnyetegei az árulkodó nevű gorgók. Ők azok, akikre „iszonyatos ránézni”, mégis vonzzák az emberek tekintetét. Az egyiküket, Medúzát, Perszeusz győzte le: számos képen és szobron örökítették meg a hőst, kezében a rémséges lény fejével. Digitalizált világunkat, ahol százmilliók ülnek egész nap a számítógép előtt, vitathatatlanul uralják a gorgók, nem túlzás azt állítani, hogy meghatározó szerepük van a politikában is. Szolgái az operatőrök, illetve a média azon munkatársai, akik közszemlére teszik az erőszak iszonyatos képeit. -
Az utolsó hadifogoly
1944 őszére egyértelművé vált, hogy Európa keleti felén a Vörös Hadsereg az úr. A szovjet csapatok kárpát-medencei harcairól és az azt követő kegyetlenkedésekről, erőszakról nagyszüleink sokat tudtak mesélni. Számos család legendáriumába került be sötét fejezetként a részeg hordák randalírozása, a tömeges nemi erőszak, a zabrált étel, az ellopott bútor, leszedett falióra a mindennapok részévé vált. -
„Példaként szeretnénk bemutatni a magyarok kommunizmus elleni küzdelmét”
Ludwik Klimkowski a Terror Háza Múzeumban vehette át jelképesen a támogatást, amivel a magyar kormány a kommunizmus áldozatainak szentelt kanadai emlékmű megépítését kívánja segíteni. A lengyel születésű Klimkowskival, a Tribute to Liberty alapítvány elnökével a tervezett emlékműről, illetve Kanada és Magyarország közös múltjáról beszélgettünk. -
Azok a boldog szép napok, ég veled!
A Terror Háza Múzeumban nyáron új időszaki kiállítást nyitottunk. Az Először szabadon című tárlat a rendszerváltoztatás eufórikus időszakát, az 1990-es első szabad parlamenti választások reményteljes hónapjait mutatja be. Szerettük volna átélhetővé tenné a diktatúra végnapjainak különleges hangulatát, a magyar demokráciába, a szabadságába vetett hit diadalát. Ezt a felszabadító életérzést a legerőteljesebben a zene képes visszaadni.
-
A legdrágább
Legutóbb egy nanáj mesét idéztünk fel az 1953-ban, a Generalisszimus halálának évében kiadott Szovjet népmesék Leninről és Sztálinról című kötetből. Mai mesénk a kötet tanúsága szerint a téli háború óta a Szovjetunióhoz tartozó Karéliából való. Az Onyega-parti kolhozparasztok annak járnak utána: mi a legdrágább ezen a világon?
-
Barátok a bajban
Lengyelország kettős megszállása után menekültek tízezrei érkeztek az első bécsi döntés következményeként újra létező közös határon keresztül hazánk területére. A hitleri Németország és a Szovjetunió ördögi kézfogásának hatására lengyel családok szakadtak ketté, polgárok tízezrei kerültek Szibériába, vagy német börtönökbe. -
Nemzetközi állatfarm
Eleni Kounalakis írt egy kis dolgozatot a xenofób Magyarországról és annak xenofób miniszterelnökéről. Ez a cikk elképesztő gondolattalanságról árulkodik, de tudjuk be ezt annak, hogy kormányzati bürokratákat a gondolattalanság veszélye kiemelten fenyegeti. Tekintsük ezt egy közepesen gyenge évfolyamdolgozatnak. -
Menekültválság: Magyarország mint a sötétség mélye?
Nyugati megfigyelők az irónia legcsekélyebb jele nélkül kelnek szíriai menekültek védelmére, miközben démonizálják a kelet-európaiakat. -
A Görög Kommunista Párt rendhagyó története
Az előrehozott, idén már második, sorsdöntőnek nevezhető görögországi választásokon a Görög Kommunista Párt a győzelemre esélyes Sziriza ellenfeleként indul. A kommunista párt nem vett részt az Alexisz Cipriasz vezette baloldali koalícióban, és nem fog össze a belőle kivált, és az EU gazdasági „diktátumát” elutasító radikálisokkal sem. -
Európa behódol?
Schmidt Mária terjedelmes vitacikkét egy 14. századi arab történésztől vett idézettel indítja, írása pedig alapvetően „kultúrpesszimista” hangvételű. Summázata: „egy örök békére lefegyverzett, gyenge, passzív Európa áll szemben mozgó és növekvő belső és külső kihívásokkal.” A gyenge és dekadens kontinenst kárhoztató érvei közül többet is olvashatunk Oswald Spengler vagy Ortega y Gasset munkáiban, akik a két világháború között úgy vélték – és nem is alaptalanul – hogy a fogyasztás és a tömegkultúra ingoványába süllyedt, végletesen megosztott európai „tömegdemokráciák” nem lesznek képesek ellenállni a barbarizmus erőinek. -
Kopogtatás nélkül
„A harmadik nemzedék már elfelejtette a kemény élet idejét, mintha az nem is lett volna… A gyönyörökben és a bőségben való tobzódás miatt a fényűzés végleges formákat ölt közöttük. Olyanok lesznek, mint a nők és a gyermekek, akiket másnak kell megvédelmeznie. A csoportszolidaritás elvész, s elfelejtik azt, hogyan kell megvédelmezni magukat, hogyan hárítsák el a támadást, vagy álljanak elő követelésekkel. Mindez addig megy, míg Allah nem ad engedélyt a pusztulására, s eltűnik mindazzal együtt, amit magával hozott.” Ibn Khaldún, 14. században élt arab történész -
Iszlám és asszimiláció, avagy a mórok Spanyolországban
2004. március 11., a madridi terrortámadások napja, amit arrafelé 11-M néven emlegetnek, fájdalmas emlék marad Spanyolország történetében. A helyiérdekű vasúton fél nyolc tájban elkövetett merényletsorozat, amit az Al-Kaidához kötődő iszlám terroristák követtek el, 191 ember életébe került, 1800-an megsebesültek. A támadásra három nappal a parlamenti választások előtt került sor, s mivel a kormány elhibázottan reagált – először baszk szeparatistáknak tulajdonította a robbantásokat –, a terrortámadás a bukásához vezetett. Hasonló politikai megrázkódtatást egyetlen merénylet sem okozott még Nyugat-Európában. Mintha egy régen behegedt seb szakadt volna fel. -
Karátson Gábortól búcsúzunk
Autodidakta polihisztor: író, költő, festő, filozófus, vallásfilozófus, műfordító, művészettörténész, ökológus, még azt is meg merném kockáztatni, hogy politikus – homo politicus, írástudó ember. Nem hivatalos tudományos végzettségekkel, hanem saját jogon, azáltal, amit a könyvekből, az életből gyűjtött, és engedett át a saját életén. Sajátos hős, aki évtizedeken keresztül játszott az akasztófa gondolatával. Annak az '50-es években ifjú nemzedéknek a legjobbjai közül való, akik számára 1956 és ’57 néhány hete, hónapja az egész életet meghatározó élmény, eseménysor volt. Sorsfordító, sorshatározó. -
Népmesék Leninről és Sztálinról
Bár kezdetben reakciósnak, a kapitalizmus és a cárizmus szekértolójának bélyegezték, a népmese sem maradhatott ki a Lenint és Sztálint méltató műfajok hosszú sorából. A szovjet népmese bizarr találmány, fából vaskarika: a fantasztikus elemek és az elferdített valóság összekutyulása évtizedek távlatából is elképesztő elegyet képez.